Cseresznye és csend
A hazánkban élő másodgenerációs kínaiak médiahasználata

Szerinted miert vagyok itt?
a. mert magyarorszagot nem szabad kihagyni
b. a tanuláshoz vagyok kotve
c. tourista vagyok
(bejegyzés egy hazánkban élő hong-kongi lány blogján)

A Magyarországon élő kínai közösség kisebbségszociológiai vizsgálata, ezen belül is a kolónia, mint média-közönség nem túl kutatott téma. A Biennále munkacsoportja pedig kíváncsi volt arra, hogy Budapest köz- és privát terein kívül az ezekre rakódott kommunikációs hálózatokból összeállt médiateret hogyan lakják be a migránsok. A vizsgálat kezdetén néhány empirikus megfigyelésre és elméletre hagyatkoztam, ilyen például a kínaiak csekély szintű magyar-tudása és integrációja. A nyelvtudás hiánya ugyan kizárja őket a befogadó ország médiakultúrájából, az ebből fakadó kínai médiahasználat viszont erősítheti transznacionális identitásukat, hiszen a tévé- és rádióadások képesek a nemzeti hovatartozás kitermelésére, fenntartására (Morley 2000). Továbbá a poszt-tradicionális társadalmak távolság-nélküli kultúrájában az emberek elvileg bárhol, bármilyen információhoz hozzáférést nyerhetnek.

Legfőbb adatgyűjtési módszerként mélyinterjúkat készítettem nyolc másodgenerációs kínai fiatallal, valamint az egyik családjával. (1) A 19-30 éves interjúalanyokhoz ajánlásokon keresztül jutottam el. Legtöbbjük még diák, többen közülük üzletemberek szeretnének lenni. A mintaválasztást erősen befolyásolta az a tény, hogy az itt élők elenyésző kisebbsége beszél csak magyarul társalgási szinten. (2) A fiatalok elemzése mellett szóló másik érv az volt, hogy ők jobban integrálódtak a magyar társadalomba, mint szüleik. Többek között arra voltam kíváncsi, hogy ez az integráció milyen mértékű és ezt mennyiben segíti a helyi média használata.

A beszélgetéseket tartalomelemzés segítségével dolgoztam fel. Az alábbi tanulmányban tehát néhány jellegzetes hozzáállást, attitűdöt fogok felvázolni, mely rávilágít, miként alakítja ki saját médiaterét a hazánkban élő kínai közösség fiatal generációja.

Jellemző a magyarországi kínai médiaszolgáltatásra, hogy az anyaországi állami médiumok hazánkban is elérhetők, míg lokális szinten hiányoznak az együttműködést, érdekképviseletet és folyamatosságot előfeltételező kínai tévé- és rádióműsorok. Hazánkban tehát bizonyos kerületekben kábeltévén, valamint műholdon foghatók a kínai közszolgálati televízió csatornái, a CCTV1, a CCTV4 és a CCTV9, ezek mellett elérhető a hongkongi székhelyű Főnix TV. A CCTV csatornái az államhatalmi ideológiát szolgálják és közvetítik. Jellemző például, hogy a politikai hírek a hatalmi pozíciók hierarchiájának megfelelő sorrendben kerülnek adásrendbe. A Főnix TV a közszolgálati adókhoz képest árnyaltabban ad képet a világról. A kínai lapok száma állandóan változik, általában öt-hat újság van a piacon, ebből egy napilap és kettő ingyen van. Szerkezetük megegyező, sok bennük a hirdetés, az internetről átemelt politikai és kulturális hír, propaganda. Az eladott példányszámról nincs konkrét adat, kivéve a Shichang (Piac) nevű hetilap esetében, mely átlagosan 800 darabot ad el alkalmanként. Kínai rádióadó nem létezik, rétegen belüli rétegműsor például a Tilos rádióban szerdánként felhangzó Csodálatos Mandarin adása. Tartalomfejlesztésre irányuló civil, önszerveződő összefogást szinte egyedül a neten találunk. A Magyarországon élő kínaiak több BBS-t, azaz fórumot tartanak fent, ahol tájékozódni lehet az itteni élettel kapcsolatos tudnivalókról, ezekről még szó lesz a későbbiekben.

Néhány, a kínaiakkal hivatásból foglalkozó szakértő, valamint kínaiak körében sokat mozgó ember személyes tapasztalatokra alapozott beszámolójából egyértelműen kiderül: a hazánkban letelepedett vagy a továbbmenni szándékozók körében igen passzív médiahasználatot és kezdetleges közösségi médiatermelést figyeltek meg. E jelenség legfőbb oka az ideiglenesség kultúrájából eredeztethető. Interjús tapasztalataim is alátámasztották, hogy az itt élőknek sokszor nincs kialakult képük, határozott elképzelésük a jövőt illetően. Többször találkoztam azzal a reakcióval, hogy a gyerekek nem tudják, végül miért maradtak itt szüleik, hiszen eredetileg ez csak egy ideiglenes állomás volt Németország, Franciaország, Olaszország felé. Valószínűleg Magyarországon megtalálták a számításaikat, viszont szinte sosem zárják ki hogy továbbmennének, esetleg vissza a gyökerekhez, a szülőföldre. Tartós ideiglenességre rendezkednek be, minek következményeképpen nem keresik a Magyarországba való civil, kulturális beépülés lehetőségét. A kereskedéshez oly fontos kapcsolatrendszereiket otthonról, illetve az itt élő kínai csoportok közül építgetik, ezért kevésbé vannak rászorulva a magyar társadalmi mobilitás csatornáira, ahogy arra többen is rámutatnak (pl. Nyíri 1999). A közösségi együttműködés hiányát magyarázza továbbá az a tény, miszerint az itt élő kínaiak nem tekinthetők egységes csoportnak. A migráns társadalom különálló, egymással a napi kereskedelmi életben sokszor konkuráló nemzetségekből áll össze. A kevésbé intenzív médiahasználat pedig abból az életmódbeli sajátosságból is származhat, hogy a mindennapi cselekvés fókuszában a pénzszerzés, a megélhetés biztosítása áll, amihez sokszor hozzáadódik a szülőhelyükön élő ismerőseiktől az elutazás és új életkezdés címén felvett kölcsön törlesztése is. Emiatt persze szabadidejük is kevesebb.

Az általam vizsgált minta jóval erősebb médiahasználatról számolt be, mint az az eddigiekből várható lenne. Ennek okai nyilvánvalók: a fiatalok körében általában erősebb a médiahasználat, számukra nincs korlátozva a médiatér a kínai nyelvű területre, továbbá náluk erősebb integrációs szándék figyelhető meg.

Interjúalanyaim családjában mindenhol van tévékészülék, de csak egy, amit anyagi helyzetük sokszor nem magyaráz. Ez betudható talán a szűkebb kínálatnak, vagy a tévézés iránti kedv viszonylagos csökkenésének. Azok a fiatalok, akiknek a családjában nem foghatók a CCTV csatornái, jelezték, hogy szívesen néznék. Akik a CCTV-t és a Főnix TV-t is fogni tudták, megemlítették, hogy a Főnix TV-t jobban szeretik ("kevésbé közvetíti a kommunista értékeket").

Többen rendszeresen követik a napi politikai történéseket, az érdeklődést munkájuk jellegével kötötték össze. Így például Zhao kereskedő papája, (3) aki szeret képben lenni a magyar hírekkel kapcsolatban, hiszen "a nagypolitikát érteni kell". Innen értesül, hogyha felmennek az árak és más dolgokról, amik közvetett módon kapcsolódnak munkájához.

Ketten megemlítették, hogy a magyar nyelv gyakorlása céljából néznek tévét. Egyikük az 5 éve itt élő Wang, aki akkor érezte, hogy jó a magyarja, amikor már "tudott röhögni a Jóbarátokon ". Azt is hozzáteszi, hogy az első két évben azért nézett magyar csatornákat, mert "nyugati, európai akart lenni".

Rákérdeztem kedvenc magyar műsoraikra. Szinte mindenki említette a híradót, többen bemondták a Fábry Show t , a Megasztár t, a Mónika és a Balázs Show t . Amikor Zhaotól megkérdeztem, hogy az utóbbi kettő elképzelhető lenne-e Kínában, azt válaszolta, hogy talán igen, de ott érdekesebbek lennének a témák, például, hogy egy kisgyerek beteg lett és egy közösség hogyan segít rajta. A műsorok szerinte Magyarországon unalmasabbak, példának a Győzike Show t hozta fel, hiszen őt nem érdekli, hogy "kik mit csinálnak és hova megy el a pénzük". Zhao mamája - aki alig tud magyarul - családi sorozatokat néz legszívesebben a magyar kereskedelmi csatornákon. Mint mondja, a kínaiak mindent kimondanak, az európaiaknak viszont élénkebb a testbeszédük, amit ő is megért.

Az általuk ismert tévés arcok közé sorolták Mónikát, Balázst, Novák Pétert, Fábryt, Friderikuszt, Erős Antóniát, Kapocs Zsókát és a "miniszterelnököt".

Érdekes válaszokat kaptam, amikor arról faggattam őket, hogy kínai szemmel hogyan dekódolják a magyarországi műsortartalmakat. Többen azt válaszolták, hogy kicsit más, mint szülőföldjükön de "már megszokták", tehát értelmezik a nyugati értékeket. Wang másképp vélekedik. Szerinte "a háttér különböző, a kultúra különböző", sokszor lát olyan sorozatot, aminek "nem érzi a témáját", ilyen például a Jóban-rosszban vagy a Barátok közt . Ezeknek "túl gyorsan változik a története". Amikor kértem, hogy mondjon olyan filmet, aminek érzi a témáját, olyan kínai sorozatokról kezdett el mesélni, amik egy kínai uralkodó életéről szólnak. Messzebbre nyúló különbségeket lát a témával kapcsolatban Wu. Szerinte is unalmasabbak a magyar műsorok. Mint mondja: "a kínaiak lelki alkatukban dinamikusabbak, sokkal izgalmasabb dolgokra vágynak, mint néha a magyarok. Kína nagyobb ország és hosszabb történelme révén nagyon sok dolgot megélt már. Minden, ami Magyarországon megtörtént, az már valószínűleg megtörtént Kínában." (Ez a fajta állam által mesterségesen keltett, atyáskodó nacionalizmus egyébként is tetten érhető a kínaiaknál.)

Az interjúalanyok rádióhallgatási aktivitása nem számottevő, páran háttérrádiózásról számoltak be. Kínai nyelvű újságokat is ritkábban vesznek kézbe Magyarországon, ezeket általában nem veszik, hanem a családét lapozgatják át otthon. Többen bírálják ezeket a lapokat silány minőségük miatt, Wu szerint például "egyszerű a tartalmuk, saját magukat ismételgetik, vagy a netről szedik le az anyagot". Ezek a lapok inkább akkor hasznosak, ha munkát akar találni. (Persze itt sem szabad elfelejtenünk, hogy magyar tudásuk birtokában interjúalanyaim azok a kínaiak, akik megengedhetik maguknak a kínai média mellőzését, így sincsenek kiszorítva a médiatérből.)

A megkérdezettek az átlagosnál több időt töltenek netezéssel, Wu és barátja, Liu például napi 4-5 órát használja, közben chatelnek, zenét töltenek le és hallgatnak, fórumoznak. Általában a magyar oldalak közül az újságok site-jait, az Origot, Indexet, Startlapot használják, csak úgy, mint az átlag magyarországi netezők. Szembetűnő viszont, hogy két interjúalany nem hallott az említett két hírportálról. Pedig mindkettőnek jóval több magyar barátja van, mint kínai és szokásaikkal, ismereteikkel máskülönben teljesen beolvadnak a fiatal magyar szubkultúrába. (4) Úgy tűnik tehát, hogy identitásuk és médiahasználatuk nem kerül teljes fedésbe egymással.

Az iWiW nevű magyar online közösségi hálózaton interjúalanyaim közül ketten vannak fenn, nekik jóval több magyar ismerősük van az iWiWes ismerettségi hálójukban, mint kínai. (Egyébként a hálózatban a kínaiak száma jócskán alulreprezentált, hozzávetőleg 70 kínai van a jelenleg 700.000 tagból.)

A magyar kínai oldalak közül szinte mindenki ismeri és alkalmanként használja a bbs.huncn.com oldalt, melyet röviden bbs-nek hívnak. (5) Ez a legnagyobb kínai-magyar fórum kétezer bejegyzett felhasználójával. Már korábban is voltak BBS kezdeményezések, de ezek sorban elhaltak az érdeklődés hiányában. Az utóbbi években viszont gyarapodik a BBS-ek száma, mivel most nőtt föl egy intenzíven netező generáció a 90-es évek elején hazánkba érkezett fiatal migránsok gyermekeiként. A fórumokból profit nem származik, hirdetési felületük nincsen, mégis akadnak olyan kínai cégek, akik invesztálnak egy online közösség létrehozásába. A huncn BBS esetében például egy magyar székhelyű könyvelő cég kínai tulajdonosa fektetett bele pénzt, tudtam meg a fórum egyik moderátorától.

A BBS-t sokan használják alkalomszerűen. A fórum magja egy 50-60 fős társaság, akik részben itt ismerkedtek meg, de most már a neten kívül is összejárnak. Továbbá, a BBS fontos szerepet tölt be azon Kínában élő kínaiak számára, akik szerencsét próbálnának hazánkban. A huncn fórum kinézetében teljesen más, mint egy magyar, vagy akár európai fórum-oldal. Amíg a magyar fórumok letisztultak, struktúrájukkal a szövegre helyezik a hangsúlyt, addig a kínai BBS-t megnyitva animált ábrák, grafikák, kis színes ikonok kavalkádja tölti be a képernyőt. Itt mindenkinek van saját ikonja, sőt képes aláírása is, ami gyakran sokkal nagyobb részét teszi ki a bejegyzésnek, mint a tényleges hozzászólás.

Blogokat a megkérdezettek többsége nem olvas. Közülük csak a hongkongi Wang vezet blogot, amit Hunghonghome-nak nevezett el. (6) A blogolvasók általában ismerőseik, barátaik blogját keresik fel, Jiang pedig megemlítette Gyurcsány Ferenc blogját.

Az otthon maradtakkal a leggyakoribb kommunikációs formák a következők: telefon, skype, msn messenger, qq (7) és e-mail. Ezen kívül sokan használnak hívókártyákat, melyekkel olcsóbban lehet hazatelefonálni. (Egyébként több cég is felismerte a kínaiak telefonhasználatában rejlő piaci potenciált. Ezt mutatja, hogy a Kínába telefonálás percdíjai - körülbelül 10 forint - hasonlóan alacsonyak, mint az európai országok percdíjai. Ugyan a hírekben többször olvasható volt, hogy a monopolhelyzetben lévő China Telecom korlátozza a kínai skypehasználatot a profit növelésének érdekében, emiatt a kínaiak más módon, főképp msn-nel és qq-val kommunikálnak, interjúalanyaim közül ezt többen cáfolták. Nem hallottak erről és nem is tapasztalták, hogy a skypolásnál akadályba ütköznének. Mások hallottak róla és megerősítették a hírt.

Médiahasználati szokásaikon kívül más szabadidős tevékenységükre is rákérdeztem. Szinte közhelyszámba megy, hogy a kínaiak imádnak karaokézni. A magyarországi kínai éttermek különtermeiben is nyílik erre lehetőség, de sűrűn otthon, karaoke-dvd segítségével énekelnek, ha összegyűlik egy nagyobb társaság. Interjúalanyaim kevésbé kötik magukat a hozott hagyományokhoz, a legtöbben egyáltalán nem karaokéznak. Liu ezt például azzal magyarázza, hogy ő "nem az a típus, aki szépen énekel". Wang ugyan Kínában szívesen karaokézott, de "ha már nem laksz Kínában és nem ismered a legújabb számokat, akkor nem tudsz énekelni".

A kínaiak másik közkedvelt szórakozása a kaszinózás. (Ahogy Wang rámutatott, "minden magyarországi kínai turista két helyre akar elmenni: kaszinóba és kínai étterembe".) A kaszinózás persze `'rétegtevékenységnek' tekinthető, számítani lehetett rá, hogy fiatal interjúalanyaim nem járnak kaszinózni. Zhao szülei is hevesen ellenkeznek, Zhao édesanyja kijelenti, hogy "jó férj nem jár kaszinóba".

Pár évvel ezelőtt Budapesten virágkorát élte három kínai videókölcsönző, ahol mindig hozzá lehetett jutni a legújabb taiwani szerelmes filmhez, a 'verekedős misztikus' hongkongi mozihoz vagy a hazai kínai történelmi drámákhoz. Ma már a fiatalok főképp hazautazásuk során szerzik be a filmeket dvd-n minimális pénzért, amiket itthon aztán cserélgetnek. Ezen kívül az internetről töltenek le filmeket, mint a legtöbb netező fiatal.

A félig strukturált beszélgetések végén arról faggattam őket, hogy mi hiányzik nekik itt Kínából, és mit szeretnek Magyarországban. Wang, aki igazi kozmopolita utazó, hiszen Kínában, Hongkongban, Magyarországon és Hollandiában egyaránt otthon van, a következőket vallja: "aki megszokja az itteni (magyar) életet, annak nincs visszaút. Kínában magasak a házak, minden zsúfolt, hangos és kicsik a lakások. Kínában nincsenek ilyen kellemes kávézók sem. Viszont az jó a kínai városokban, hogy tele van éjfélig nyitva tartó üzletekkel, több a szórakozási lehetőség." Hasonló véleményen van Chen papája, akinek Chen elmondása alapján hiányzik a nyüzsgő utcai élet. Zhao családja a tengeri gyümölcsöket hiányolja, örülnek viszont, hogy itt jó a levegő, csend van és a cseresznyefa nemcsak virágzik, hanem finom termést is hoz.

Az interjúkból leszűrt tapasztalatok alapján konklúzióképpen el lehet mondani, hogy bár a fiatalabb generáció sem biztos abban, hogy hosszú távon Magyarországon marad-e, mindenképpen nyitottabb a magyarországi életforma befogadására, a hazánkban más nemzetségekkel való szimbiotikus együttélésre. Nem élnek olyan izolált életet, mint szüleik, céljuk, hogy a zárt életmódot feladva integrálódjanak a kortárscsoportjukba. (Bár foglalkozás-választásuk tekintetében még mindig a kínai szociális háló védő erejében bíznak.) Integrációs szándékuk egyik tünete és segítsége a magyar nyelvű médiatérben való otthonosabb mozgás, mely még náluk is fragmentált, hibrid és kulturális hozzáférést tekintve korlátozott.

Szeretnék köszönetet mondani az interjúalanyoknak közreműködésükért és segítőkészségükért.

IRODALOM

Morley, D. (2000) Home territories : media, mobility and identity. London : Goldsmiths College.

Nyíri, P. (1999) Új ázsiai migráció Kelet-Európába: a magyarországi kínaiak. Regio, 10, pp. 3-4, 93-104.

1 A Biennále kutatási tárgya nem szűkül le a hazánkban élő kínai kolóniára, a csoport vietnámi, mongol és más dél-ázsiai népcsoportok jelenlétét is vizsgálta. Én viszont ebben a tanulmányban a nyelvi korlátok miatt csak a kínai médiumokat és ezzel párhuzamosan a kínai kolóniát elemeztem.

2 Ugyan nem történt reprezentatív vizsgálat, mégis úgy gondolom, hogy a másodgenerációs kínaiak vélekedései a magyar kultúráról, médiatartalomról sokat elárulnak a fiatalok mobilitási és integrációs szándékairól.

3 Az esszében az interjúalanyok nevét megváltoztattam.

4 Az interjúalanyok magyar kultúrába való integrálódásának mértékét egyébként többek között úgy próbáltam lemérni, hogy megkérdeztem, körülbelül hány magyar és hány itt élő kínai neve szerepel mobiltelefonjuk névjegyzékében. Zhao mamájától és papájától eltekintve mindenki magyar többségről számolt be.

5 Érdemes megjegyezni, hogy a BBS, azaz Bulletin Board System egy archaikus hálózati kommunikációs módszert jelent. A BBS egy külön számítógépen futó adatbázis, melyet felhívva a tagok szabadon olvashatják a feltett dokumentumokat, illetve adatot adhatnak hozzá a rendszerhez. Az Internet megjelenése előtt elterjedt közösségi kommunikációs forma volt, ma Kínában az online fórumokat hívják így.

6 Cihan.Hunghonghome., http://hunghong.blogspot.com [hozzáférve 2006. június 23-án].

7 A QQ Kína legnépszerűbb azonnali üzenetküldő szolgáltatása (instant messaging programja).

Sterk Barbara