Hangterek

A mindennapok hangjai úgy vesznek körül minket, hogy még ha akarnánk, sem tudnánk teljesen elzárkózni előlük. Más érzékszervekkel ellentétben a fülünket nem tudjuk becsukni, azaz folyamatosan kapcsolatban vagyunk azzal az akusztikus környezettel, amelynek mi is részei vagyunk és megszakítás nélkül ki vagyunk szolgáltatva. Az emberek tudatában a hang leginkább vizuális kultúránk kiegészítéseként szerepel, pedig ha jobban belegondolunk, ez a legfontosabb információs csatorna, amely még alvás közben is nyitva van a világ felé. Természetes környezetünkben nem létezik teljes csend, a hangokat azonban szinte soha nem tudatosan érzékeljük, legalábbis a legritkábban szánunk néhány másodpercnél több időt egy-egy hangjelenségnek. Pedig ezek sokszor komplex hangulatokat, kontextusokat, sőt tereket képesek transzportálni, hallhatóvá és érezhetővé tenni.

Hallásunk alkalmas arra, hogy a tér tulajdonságairól úgy is információhoz jussunk, hogy az adott jelenséget nem látjuk, mert az mögöttünk, egy ajtó, vagy egy fal mögött történik. Minden felületről, amely egy teret behatárol , visszaverődnek a hangok és ez tudat alatt képet ad a tér tulajdonságairól. Ezt a fenomént próbáljuk meg használni arra, hogy feltérképezzünk a spontán terekben zajló, nem látható, de érzékelhető, érezhető folyamatokat. Többek között hangokon keresztül tudhatjuk meg, hogyan és mire használják ezeket, mi zajlik a konténerek és dobozhegyek között és mögött.

A tér minden hangnak része, hiszen amint a hang elhagyja az azt létrehozó hangforrást, benne vannak tulajdonságai. Ugyanígy minden hangban hallható a tér, amelyben elhangzik. Egy hangfelvételbe automatikusan belekódoljuk a rögzítés helyszínét, mi most azonban kísérletet teszünk arra, hogy ezt a szétválaszthatatlannak tűnő kapcsolatot különböző módszerekkel újra fellazítsuk. Ezáltal vélhetően lehetőségünk nyílik arra, hogy kiragadjuk őket az eredeti környezetükből és elválasszuk őket az eredeti hangforrásoktól. Így, ha nem is teljesen független, de egyedülálló hangelemeket kapunk, amelyeket tartalmuk, minőségük, idejük és terük alapján szétválasztunk és egy sajátos rendszerbe szervezünk. Ezt követően a hangminták nagyon aprólékos elemzésével és megmunkálásával egy újabb absztrakcióra lesz szükség, amelyen keresztül fizikailag (azaz egyes hangokat külön-külön újra rögzítve) és digitálisan (azaz bizonyos frekvenciatartományok kiszűrésével) bontjuk tovább a hangokba sűrített szubjektív térélményeket.

Az így létrejött, függetlenített alapanyagból egy mesterséges hangteret építünk, amely lehetővé teszi a szétválasztott hangok térbeli és időbeli kiosztását, újrakomponálását. Ezt a hangteret egy hatalmas hangzó felületként képzeljük el, amely egy tradicionális kínai hangszer reprezentációja - egy különböző méretű hangsugárzókból épített térelem. Ez az objektum a hagyományos gonghoz hasonlóan rendkívül széles spektrumban képes hallhatóvá tenni a hangokat. A cél az, hogy a sok, kis, egyszerre megszólaló, különböző tereket reprezentáló és azokat behatároló (elsőre disszonánsnak tűnő) hang számos apró élményt és képet villantson fel, amelyek legalább olyan hosszan csengjenek ki, mint a gong hangja. A felület méretéből adódóan ezt a hangélményt a látogató térbeli pozíciója nagyban meghatározza majd.

Pierre Foldes, Kelner Kriszián, Szakál Tamás