Guanxi-kapcsolatok
személyes kontaktusra épülő biztonsági kapcsolatiháló a transznacionális kínai közösségben

A guanxi (ejtsd: kuanhszi) kínai szó, jelentése: kapcsolat. A tradícionális kínai társadalomban két ember között hosszan tartó személyes, dinamikus kontaktusra épülő, interaktív kapcsolat alakulhat ki egy informális hálózaton keresztül, azaz közöttük mély vagy lapos, közeli vagy távoli, feszült vagy harmónikus guanxi van. De nemcsak állapotra utaló kifejezésben találhatjuk, hanem az összekapcsolt emberek maguk is definiálják így önmagukat: "a mi guanxink", vagy megnevezhetik társaikat ilyen módon: "ő az én guanxim". Aki a guanxi tradícionális gyakorlatát folytatja, a kapcsolatépítés és -fenntartás érdekében bizonyos guanxi viselkedési normáknak felel meg, melyeknek alapjai a kölcsönös bizalom, egymás iránti elkötelezettség, általános egyetértés, segítségnyújtás és viszonosság, valamint lojalitás. A más társadalmakban is nagy jelentőséggel bíró kapcsolatépítés a kínai közösségekben egyedülállóan jelenti társadalmi, gazdasági és politikai kapcsolati hálózatok sikeres és egyben szükséges létezését.

A kínai kölcsönös szociális hálózaton belüli legerősebb kapcsolat a vérkapcsolat. Olykor a száz főt is elérő, tág értelemben vett család tagjai között szoros köteléket fon a közös őstől származás. Az összetartozás ereje a családi kapcsolatokon kívül eső baráti kapcsolatok között egy fokkal már erőtlenebb s az ismerősök, munkatársak közötti összefonódás már egy gyenge kötés a guanxi hálójában. Inkább régebben volt gyakorlat, hogy két jó barát kapcsolatuk megerősítése érdekében testvérré fogadta egymást, illetve idősebb ember jó barátját fiává fogadhatta. Ez történhetett az örökösödés praktikus céljából is, az érdekek formális összekapcsolásával. A megerősítések ceremónikus úton köttettek, megünnepelték és papíron rögzítették az eseményt.

A kínai kultúra abszolút központja a család, ez adja a biztonsági kapcsolati hálót, a támaszt egy életen át (ennek praktikus oka is van: társadalombiztosítási rendszer a mai napig nincs a Kínai Népköztársaságban), s ezért olyan fontos a részévé válni, még az egyén individuumának feladása árán is. A konfuciánusi elveken felnövekedett családtagok természetesen közlekednek a tekintély és a tisztelet által koordinált rendszerekben, alárendelik jogaikat a közérdekkel szemben, tisztelik a rendet, keresik a konszenzust és elkerülik a konfrontációt. A közösségekben így a családon belül is a hierarchia relatív pozíciókat teremtett. Egymás iránti elkötelezettségükből és bizalmukból ered az a gyakorlat, hogy a Magyarországra érkező, legügyesebbnek és leginkább rátermettnek vélt kereskedőt kiutazásában és vállalkozásának elindításában faluja, családja támogatja (néha egész falvak képeznek nemzetséget). Ha letelepedése eredményes és az üzlet kezd megtérülni, visszafizetheti a pénzt akár egész hosszú távú folyósításban (ha nem térítené vissza, a bizalommal együtt a kapcsolati hálót is elvesztené). Előfordulhat, hogy a falujában vállalkozást indító kereskedő helyben állíttatja elő a szükséges árut, melyet aztán behoz az országba és forgalmaz, íly módon munkahelyteremtéssel segíti az anyaországi faluját. Később gyakran már ő támogatja családját az ideutazásban és a megtelepedésben.

Míg a család vagy a barátok felé irányuló lojalitás természetes, a spontán társas készség nem túl erős. Az anyaországban a nemzetségen belüli összetartozás mellett az egymással való szövetség nem volt jellemző, és ez nem változott az itt élő közösség életében sem, néha még konkurenciát is látnak egymásban. Az elmúlt húsz év alatt nem tudott a magyarországi kínai közösség egységes szervezetet létrehozni, mely mindannyiuk érdekeit képviselné, nagy közösségük összetartója közös "ázsia-tudatuk". Mentális kötelékük az anyaországhoz húzza őket (szándékoznak visszatérni, illetve a legtöbben közülük kínai állampolgárok) és addig, amíg hazatérnek vagy egy másik ország felé továbbállnak, ápolják és gyarapítják kapcsolataikat, társadalmi tőkét termelnek. Egy jól prosperáló közösség társadalmi tőkéjét képes pénzügyi tőkévé átforgatni, ahol nem jelentenek akadályt a távolságok, hiszen egy transznacionális kapcsolatrendszerrel rendelkező kínai közösségben gyorsan mobilizálható az áru, a tőke vagy a munkaerő.

A társadalmi környezetek között szintén könnyedén mobilizálható guanxi olyan speciális tartalom, mely nem személyes tulajdona azoknak, akiknek a hasznára válik. Egy kínai migráns közösség, amely hagyományosan sem rendelkezett stabil intézményesített szociális környezettel, instabil helyzetébe stabil értékeket helyezett. Kultúrájukban élő rendező elvek segítették őket a kreatív koordinációs készségek kialakításában, mely a dinamikusan változó világban egy kortárs közösség által megalkotott maradandó érték lett.

Felismerve ezeknek a rendező elveknek az érzelmi hatását, térbeli-szerkezeteket modellező kísérleteket végeztem érzékelhető és érzelmi forrásokból felépülő anyagokkal, hogy megpróbáljak stabil, de dinamikus rendszereket létrehozni.

Hogy a fenti kísérletekre tett utalás érthető legyen, érdemes megismernünk Indra Kagis McEwen "Szokratész Ősei" című kapcsolódó esszéjét. Kagis az építészet eredetét vizsgálva az ókori görög szatelitvárosokkal foglalkozott, vajon mi az oka a domborzati viszonyokat semmibe vevő, ma is használatos derékszögű rács-város struktúra kialakulásának. A szerző érvelése szerint ez nem egy felülről nézett, tervezett gondolati döntés volt, hanem elsősorban érzelmi. A kérdéses városépítők hagyományosan jó textilszövők voltak, a számukra védelmet jelentő szerkezet - a testüket a környezettől védő jó textil - derékszögben szorosan fűzött szálakból áll. Kagis érvelése szerint ez az érzelmi kötődés vezethetett egy szerkezeti megoldáshoz az építészet ma ismert struktúráinak kialakulása során. Ezen a gondolaton továbbhaladva tehetjük fel a kérdést: milyen az az épített szerkezet, amely a mai sokféle indentitású és helyhez nem kötött, de személyes biztonságát kapcsolati hálójában megtaláló egyén számára azt a biztonság-érzelmet nyújtja, melyet a textil nyújthatott egykor.

Felhasznált irodalom:

http://en.wikipedia.org/wiki/Guanxi

Mészáros Klára, A "Nagyobb Kína" mint a XXI. század meghatározó gazdasági és politikai ereje - Magyar Tudomány, 2001/9

Nyíri Pál, Egyén és közösség: kínai társadalmi szervezetek Magyarországon, 1989-1995 In: Táborlakók, diszpórák, politikák. MTA Politikai Tudományok Intézete Nemzetközi Migráció kutatócsoport Évkönyve, 1995. Budapest, 1996, 130-138.

Robert D. Putnam, A prosperáló közösség. A társadalmi tőke és közérzet in: Parola, 2004/3

Indra Kagis McEwen, Socrates' Ancestor An Essay on Architectural Beginnings,
Cambridge, MIT Press,1997.

Pozna Anita

Magyarország legnagyobb online közösségén (iWiW) belüli kínai közösség

Kínai tésztából rakott háromszögrács struktúra

Kínai piacról származó szilikon játékból kötött térháló