Az építészet szilánkjai, és az instabilitás nyugalma

Az építészet szilánkjai

"the timeless task of architecture is to create embodied existential metaphors that concretize and structure man's being in the world. images of architecture reflect and externalize ideas and images of life; architecture materializes our images of ideal life. buildings and towns enable us to structure, understand, and remember the shapeless flow of reality and, ultimately, to recognize and remember who we are. architecture enables us to place ourselves in the continuum of culture."

Juhani Pallasmaa, Architecture of the Seven Senses, A+U 1994 Július

Az épített környezet, térkultúránk, sok személyes és érzelmi döntésekkel teli hordozója és alakítója identitásunknak, ahogyan teret ad közösségeinknek, intim érzelmeinknek. Esztétikai döntéseink ezreivel alakítjuk lassan változó városainkat, melyek így emlékezetünket hordozzák. Bár ez egy régi történet, ma ez a folyamat egyre fragmentálódik, a folyamatból lassan hálózat lesz. Ez részben a technológiai médiumok fejlődésének köszönhető, a személyre szabható terek elterjedése jelentősen átalakította a személyes vagy közösségi térről képzett fogalmunkat. Kinek nincs furcsa érzése, amikor ismerőseink belekukucskálnak "My Documents' mappánkba, és nem kezdenek-e sztereotípiáink kialakulni a 'Desktop' ikonok rendezettsége kapcsán? De menjünk kicsit tovább. Nem csak a tér fogalma változott meg, a mediális terek képlékenységének köszönhetően a tér tervezési folyamata is. A fenti példák mint késztermék érkeznek hozzánk, de személyre szabjuk őket. Tudom, már fél évszázados a lakók által alakított építészet víziója, a változtatható építészeté, és sok megbukott kísérletről is halhattunk.

Az építészet alakulása egy társadalmi folyamat, sok konszenzuson alapul, nem lehet szerzői médiumként felfogni (bár gyakran úgy kommunikálják az építészek). Ezért érdemes odafigyelni azokra a változásokra, melyek a alacsonyabb tehetetlenségű* médiumok, például az írás körül történnek. (*ez alatt azt értem, hogy kevesebb energia kell a megváltoztatásukhoz, részben ezért belépési szintjük alacsony). A közösségi döntések, a személyes és nem intézményes bizalmon alapuló autoritás egyre erősebbek az Interneten a Wikipédia vagy a blogoszféra megjelenésével. Talán feltételezhetjük, hogy ha már tudásunkat közös döntésekre bízzuk, egyre kevésbé fogjuk a tervezői szakmák hatalmát elfogadni.

Nyílt Forráskódú Építészeti Performansz, 2003 RAM4, Helsinki (Haque, Jacobs, Paterson, Somlai-Fischer, Wolf) Egy föld alatti teret két órára az öt előadó és ötven néző aktív közreműködésével alakítottunk emlékek és vélemények terévé mozgás szabályok, matricák és hordozható vetítések segítségével.

Lehet, hogy nem tudunk kristálypalotát építeni szerkesztett tervek nélkül. De az is lehet, hogy inkább a szilánkokra vágyunk, hogy mi ragaszthassuk fel a darabkákat, és a rendet ne követnünk kelljen, hanem elemeiből létrehoznunk; és lehet, hogy ez a rend érdekesebb is lesz. Erről szól a következő gondolatmenet.

A komplexitás kertje

" Az élet nagy titka a flexibilitás és rigiditás közti határmezsgye eltalálása, a szorosan összerendelt és a rendezetlen közti állapot" (Oborny Beáta, Véletlen és szabály, avagy hogyan játsszunk egy hangyabollyal? in: Beszélő, 2006/7.,pp.90-97., http://beszelo.c3.hu/cikkek/veletlen-es-szabaly )

Nem szeretném a tudományt csak metaforaként használni, ezért bemutatnám egy kicsit akomplexitás fogalmát. A komplexitás elmélet egy nagyon sok szinten és területen megjelent fogalomcsoport, ide tartozik az oly népszerűvé vált emergencia is, a természettudományok nagy részénél megszületett az a felismerés, hogy rendszerek, egymással kölcsönhatásban álló elemek vizsgálatánál felfedezhetünk magasabb szintű tulajdonságokat, melyeket az elemek viselkedésének vizsgálatakor hiába keresünk. Egy komplex rendszert egyszerre kell alulról felfelé és a magasabb szinteken is vizsgálni.

Hadd mutassak meg egy ábrát, amely Robert May biológus 1976-os publikációjában lett népszerű és gyakran használják a komplexitás demonstrálására:

Komplexitás, a renden túl, a káoszon innen, bifurkációs ábra - az illusztrációt a szerző rajzolta

az [ xn+1 = a xn(1 - xn) ] egyszerű függvény lerajzolásakor rendezett stabil állapot mutatkozik a bal szélen, kaotikus és rendezetlen a jobb szélen. De a kettő között átmenet van, ahol mintákat látunk, szabályszerűséget, mely nem olvasható ki közvetlenül az alapképletből, és a képlet sem lelhető fel a mintában. Ez az a határterület az, amellyel a komplexitás foglalkozik; megvannak a szabályok, de eredményeik nem triviálisak, a rendszerek összefüggésükben kerülnek vizsgálatra.

Rengeteg példát találunk a természetben emergens jelenségekre; hogy az egyszerűbbeknél maradjunk; a méhraj gyorsabban repül, mint a méhek külön-külön, vagy például egy hangyabolynak kora van, változik az évtizedek alatt, másként reagál környezetére, az őt összetevő hangyák korától függetlenül.

Ez a fogalomrendszer, még ha csak, mint jelenséget érzékeljük, a pontos működés megértése nélkül, fontos gondolkodásmódbeli alternatívákat nyújt majdnem minden területen. Nézzük ismét a hatalmas ütemben töredező identitásunkat. A stabilitást nem a megingathatatlan hordozza, a kulturális értéket nem az egyszerű szabályok.

De térjünk vissza a szimbólumok világába, talán párhuzamot vonhatunk a komplexitás és káosz érzékelési szintjei, és a kert és vadon érzékelési szintjei között. Bár ez a megfeleltetés nagyon leegyszerűsíti a tárgyalt fogalmakat, a kert szimbolikája sok kapcsolódási pontot adhat egy töredezetten rendezett építészet megértéséhez. A kertet sosem tudom teljes kontroll alatt tartani, de nem is idegen számomra, a kettő között helyezkedik el; ismerem az összefüggéseit, de folyamatosan változik. Ha egy rendszer nyugalomba kerül, akkor az egy halott rendszer. Az élő rendszerek soha nincsenek nyugalomban. Ezért szeretjük a kertet.

Ultrahangkert - Szárazgőz, ultrahang, páfrány, víz

A tárgyak és terek metamorfózisa

Az elsősorban Távol-Keleten, ezen belül is Kínában gyártott elektronikai eszközök tömeges térnyerése egy nagyon érdekes alternatívát idézhet elő; az ubiquitous computing (értsd: mindenütt jelenlévő számítástechnika) víziója nem a fejlett országok elit kutatólaboratóriumaiból, hanem a zenélő öngyújtókból növi ki magát. Talán az infravörös linkek, IC-k, szenzorok, kommunikáló tárgyak milliói kezdik építeni a technológiai valóság e globális hálózatát. És akkor a mindenütt jelenlévő már magába foglalja a spájzok, garázsok, retikülök, nappalik és hálószobák tereit, a technológiai médiumok világa megnyílik a háztáji előtt, egy újfajta írástudás felé mutatva. E tárgyak migrációja, és a hozzájuk csatolt kulturális narratívák komoly változásokat okoznak tér és tárgykultúránkban.

Csicsergő fa - elalvás elleni fülcsipogó, játékautó motor, drót

Az instabilitás nyugalma

Az installáció tervezésekor olyan tereket készítünk, melyek a fenti összefüggéseket és atmoszférát az épített valóság médiumába, az emberek közötti térbe hivatottak átemelni. Az ázsiai migráció által átalakított tér és tárgykultúránk újratermelésére tett kísérletként olcsó technológiai anyagokat, ultrahang kerteket, interaktív téglákat készítünk, melyek összessége mindenki számára érdekes mintát mutathat egy kortárs migráns építészet, a stabilitás és nemzetállami reprezentáció helyét felváltó sokkal képlékenyebb, de millió párhuzamos és személyes térkultúrának lehetőséget kínáló építészet kialakulására. A komplex, folyamatosan változó, de mintákat és kapcsolatokat felmutató tér nyújthat alternatívát a kortárs építészet formai kísérleteire.

Macskatégla - Interaktív játékmacska, kapcsolatok, műgyanta

Építészet - darabok, prototípusok modellek helyett

A projekt fejlesztése nem gondolatok keresésén és víziók grafikai megjelenítésén keresztül zajlik, hanem elsősorban prototípus terek építésén keresztül. Amit keresünk, azt részben az átalakult térfogalmak hozzák létre, így az értéket is ott a legegyszerűbb fellelni. A várható terek érzékelése merőben más lehet, mint a megszokott statikus tereké, így nagyon nehéz reprezentációkon, modelleken, rajzokon keresztül tervezni és érzékelni. Mindemellett azért fontos számunkra, hogy nem a termékek és anyagok újszerűsége motivál, hanem az az építészet, az a rendszer, amely ezekből növi ki magát, és a kísérleteink anyagaiból ennek egy valóságos szeletét szeretnénk megépíteni.

Zuhanó fal - szélben forgó spirálok

Pavilon menü

A pavilon az átalakulás helye, ragasztott kultúráké, egy eszköz a média térben, hogy megerősítsük a fentieket. Bár a két hónapos kiállítás nem teszi lehetővé, fontos lenne ezt az építészeti kísérletet az alkotás kódjával szabadon bemutatni, hogy alakítható maradjon.

1. Végy egy játékot, tanuld meg újrahasznosítani

2. Ismerd meg a kontextust és kultúrát

3. Egyeztesd a teret, kapcsold rá az új tárgyat, változtasd meg a már ott lévőket

4. Vigyél magaddal párat, és terjeszd.

Somlai-Fischer Szabolcs